Amit még hozzá kell tennem, hogy egyenlőre a történet csak egy OS, de hamarosan ugyanezen a sztori alapon elindul a Fegyver szaga fici sorozatom is, persze nem ezzel a befejezéssel és sokkal komplikáltabban ;) ez amolyan kedvcsináló OS :D )
BaekHyun POV.
Egyik nap, hazafele sétáltam az új iskolámból. Pár hónapja költöztünk a városba, így hát nem nagyon ismertem a környéket, sem az osztálytársaimat. Bevallom, eléggé egyedül éreztem magam, ahhoz képest, hogy rengetegen próbáltak velem barátkozni, főleg egy bizonyos Lu Han, aki egy elég fura kínai srác volt, és valami Dong Young-bae akit a barátai csak Taeyang-nak hívtak. Ők látszólag nem szimpatizáltak egymással, sőt, kifejezetten gyűlölték egymást. Észrevételem szerint, nem csak ők voltak így ezzel. Az itt eltöltött idő alatt, gyakran hallottam a diákok szájából, hogy Gangseol és Xian. Az egyik szó azt jelentette, hogy "hóvihar" a másik meg kínaiul volt, ezért nem érthettem, ám egyszer meghallottam, amikor az egyik osztálytársnőm a Xian-t, azaz a "tűzvész"-t emlegeti. Nem értettem, hogy mi ez az egész, de iskolatársaim, valóban olyanok voltak, mint tűz és víz. Egy része olyan volt mint a szűnni nem akaró hideg hóesés, a másik meg mint a mindent felégető tűz. Ám velem senki sem viselkedett így. Mindenki mosolygott rám, és odaültek hozzám az ebédlőben, de őszintén szólva én nem vágytam senki ilyen társaságára. Egyetlen egy ember volt aki felé én is közeledtem, őt pedig úgy hívták, hogy Park Jimin. Vele mindig jól elbeszélgettem, nem éreztem hátsószándékot a gesztusai mögött.
Ahogy ezen agyaltam, hirtelen ismerős hang kiáltott utánam.
- Yah! BaekHyun! Várj egy percet! - megtorpantam, és hátrafordultam, hogy Young-bae beérhessen. Ahogy odaért hozzám, rám villantotta hófehér fogsorát.
- Szia Young-bae. Mi az? - kérdeztem tőle.
- Beszélni szeretnék veled. Nem ülünk be valahova kajálni? Meghívlak. - bólintottam, elfogadva az ajánlatát, majd követtem őt, egy elegánsabb kávézóhoz. Meglepett, hogy volt ilyenre pénze, na de ezt nem tettem szóvá. Egy sarki asztalt kért, mely körül piros fonálfüggöny volt, fekete kövekkel díszítve, elszigetelve az asztalt a többitől. Elég privát volt, és kezdett gyanús lenni a dolog, de még mindig csöndben maradtam. Beültünk a helyünkre, majd leadtuk a rendeléseket a pincérnek, aki gyorsan elsietett.
- Szóval, miről akartál velem beszélni? - kérdeztem komolyra váltva a szót. Young-bae arca megkomolyodott, és fürkésző tekintetét az enyémbe vájta, amit én készségesen álltam.
- Csatlakozz a Gangseol-hoz! - mondta. Ekkor megjelent a pincér, lerakta elénk a kért kávékat, és nekem a cézársalátámat.
- Hízelgőn hangzik, bár tudnám mi az. - válaszoltam. Társam felsóhajtott, majd belekortyolt az italába, azon gondolkodva hogyan is vágjon bele.
- Na jó, amiket most elmondok elég bizalmas információk lesznek, szóval nem adhatod tovább világos? Az életed függ ettől, és azért avatlak be, mert mindenképp szükségem van rád.
- Oké, és mi a biztosíték arra, hogy nem kotyogom el, vagy hogy csatlakozom ehhez a... valamihez?! - néztem rá fürkészőn mire ő elvigyorodott, és kissé felnevetett.
- Remek tag lesz belőled, az biztos. Ami meg a biztosítékot jelenti, nincs semmi ilyesmi a bizalmon kívül. - válaszolta.
- Rendben. - bólintottam. - Most én szépen megeszem a salátámat, és megiszom a kávémat, amit emlékeim szerint te fizetsz, közben pedig hallgatlak. - Young-bae megköszörülte a torkát.
- Nos az iskolában két banda működik. A Gangseol és a Xian. Nem vagyunk se drogcsempészek, se gyilkosok, semmi ilyesmi. Csak két dominanciáért küzdő csapat. Ám ez nem azt jelenti, hogy soha nem csinálunk... törvénybe ütköző dolgokat, hiszen tény és való, hogy mindkét banda egy maffiaszervezet. A Gangseol-nak én vagyok a vezetője, és az ellenfelem a Xian vezére, Luhan. Gyakran vannak kisebb-nagyobb balhék a két banda között, de nem is ez a lényeg. Nekünk Luhan gyűrűje kell, hogy ezzel együtt elnyerjük a dominanciát. Ám ezt nem tudjuk megszerezni, csak egy beépített ember nélkül. Ez lennél te.
- És miért pont én? Van elég bandatag nem?
- Nos ez igaz, csakhogy a suliban mindenki tudja, hogy ki melyik félhez tartozik. Mivel te új vagy, te egy semleges bábú szerepét töltöd be a sakktáblán. A feladatod egyszerű lesz, de előbb halljam, hogy benne vagy e! - Young-bae felém nyújtotta egyik kezét. Nyeltem egyet, és még egyszer végig gondoltam szavait. Úgy tűnt nincs veszíteni valóm ezzel az egésszel, ezért tétovázva bár, de megfogtam a felém kínált kezet, és ráztam egyet rajta. Young-bae elégedetten elmosolyodott, majd közelebb hajolt.
- A feladatod egyszerű lesz. Be kell állnod a Xian-ba, és el kell nyerned Luhan bizalmát, hogy megszerezd a gyűrűt. Persze el kell játszanunk azt, hogy nem velünk vagy, de a gyűlésekre feltétlenül el kell majd jönnöd, amit minden pénteken tartunk, iskola után. A telefonodba beírtam a számomat, így ha bármi van, ott elérsz. A Gangseol székhelyének a címe is benne van. Ne felejtsd el, ez egy elég veszélyes megbízás. Ha bármi hibát is vétesz, meghalhatsz. - az utolsó szavára kissé megállt bennem az ütő, de bólintottam. - Jah, és mától hívj Taeyang-nak. - hajolt hátra. - Nos BaekHyun, üdj a Gangseol-ban.
----------------------------------------------------
Luhannal az suli melletti parkban sétálgattunk. Én hívtam el őt, hogy teljesítsem a rám bízott feladat első lépését. Egy hónapja csatlakoztam a Gangseol-hoz, ezalatt az idő alatt megismertem a fontosabb tagokat, aki úgymond Taeyang "jobb kezei" voltak. Kevin-t, Kibum-ot, Zico-t, BamBam-et, Zelo-t, Yongguk-ot, Ren-t, JungKook-ot, G-Dragon-t, és nagy örömömre megtudtam, hogy Jimin is a banda tagja. Ezen kívül a Xian-t is igyekeztem jobban megismerni. Taeyang beavatott, hogy miket figyeljek meg főleg, én pedig készségesen végeztem a dolgomat. Megtudtam, hogy Luhan legfőbb emberei Kris, Chanyeol, Eli, Himchan, JongHyun, Mark, Hoseok, Lay, Tao, és JaeHyo. Ebben az egy hónapban, mindig a Xian-nal ebédeltem, és beszélgettem, hogy jobban megismerjem őket. Luhan érdekes fiú volt. Csendes, soha sem beszélt velem, de éreztem, hogy figyel és hogy érdeklem őt.
Ahogy a park belsőbb részére értünk, leültem vele egy padra, és nem fecsérelve az időt, rögtön a tárgyra tértem.
- Csatlakozni akarok a Xian-hoz.
- És mégis mi okod lenne rá? - kérdezett vissza fura akcentussal.
- Az eddigi tagoknak mi okuk volt csatlakozni? - kérdeztem vissza.
- Tudod mivel jár?
- Tudom.
- Ennek ellenére csatlakozni akarsz? - vonta fel a szemöldökét. Határozottan bólintottam, ő meg éreztem, hogy megpróbál bele látni a fejemben. Gyanús lehettem neki, ez biztos, ennek ellenére bele ment a dologba, és rögtön be is avatott a Xian székhelyével és működésével kapcsolatban, én meg hirtelen, túl egyszerűnek éreztem a feladatot. Túlságosan egyszerűnek.
-------------------------------------------------
Telt az idő, ismét magam mögött tudhattam pár hónapot, de a terv nem haladt. Be kellett látnom, hogy Luhan gyanúsnak tartott, észre vette, hogy nem stimmel velem valami, mégis ugyanolyan tagként kezelt mint bárki mást, se többként, se kevesebbként, így nem tudtam haladni. Nem bízott bennem, és ez nagyon dühített. Be kellett valahogy bizonyítanom neki a "hűségemet" de ötletem sincsen, hogy ezt hogyan tehettem volna. Péntek volt, a Gangseol-nak ma tartották a gyűlését. Legalább tanácsot tudtam kérni, hogy mivel bizonyíthatnék Luhannak. A banda ma a szokásosnál is feszültebb volt, Taeyang ismertette a hét fejleményeit, majd hozzám fordult, valamivel higgadtabban, hogy hogy haladnak a dolgok. Mindenki felém fordult, és idegesen fürkésztek, de én nem válaszoltam. Engem is idegesített a helyzet. A gyűlés után, rögtön a két legravaszabb taghoz fordultam segítségért, Zico-hoz és JungKook-hoz.
- Na mondjad mi az Baek?! - kérdezte Zico ahogy hárman indultunk haza felé.
- Hogyan nyerhetném el Luhan bizalmát? Látom rajta, hogy gyanakszik, de ezt úgy teszi, hogy semmi be se tudjak úgy belekötni, hogy ne leplezzem le magamat.
- Baek, Baek, Baek... Kedves kicsi Baek... - kezdte JungKook. - A legjobbakhoz fordultál ez ügyeben. - erre a mondatára elmosolyodtam.
- Oh, ebben biztos vagyok. - válaszoltam.
- Egyszerű dolgod lesz. Vidd el Taeyang nyakláncát Luhannak. - mondta Zico.
- Remek, de van egy kis bökkenő. Hogy szerezzem meg? - kérdeztem.
- Történetesen nálam van. Nem akkora nagy értékű a lánc mint a gyűrű, de kétség kívül fontos ereklye. Ha ezt elviszed, a bizalmába férkőzhetsz, a gyűrű miatt. Ennyi áldozatot meg tudunk ezért hozni. A végén amúgy is majd mindkét ékszert vissza tudod szerezni. - felelte JungKook, és a tenyerembe csúsztatta a zsebéből előhalászott, kereszt medálos aranyláncot.
-----------------------------------------------------------------
A Xian-nak szombaton volt a gyűlése. A lánc égette a zsebemet szinte, és arcomról nem akart lefagyni a mosoly. Alig vártam, hogy megmutassam a többieknek a "zsákmányomat".
A banda ma nem tartott különösebb megbeszélést, csak max hangerőn szóltak a hangszórókból a különböző rock, és pop számok, miközben a banda, az ütött kopott kanapéknál, és dohányos asztalkáknál pókereztek. Míg a Gangseol székhelye egy lezárt, már nem működő, valaha textilgyárként szolgáló épületben volt berendezve, a Xian egy félbehagyott garázsparkolóban alakította ki otthonát, mely valaha még egy szállodának a parkolójának épült, de azon kívül, semmi sem készült el az épületből, és nagyon úgy tűnt, hogy soha nem is fog.
Megragadva a nagyszerű alkalmat, felálltam az emelvényre, ahol Luhan tartott beszédeket. Ahogy ezt megtettem mindenki elhallgatott, még a zenét is lezárták, és kíváncsian fordultak felém.
- Szeretnék valamit átnyújtani Luhannak, és a Xian-nak. - kezdtem el. A vezető vette a lapot, és fellépett hozzám az emelvényre. Én előhúztam zsebemből a láncot, és a magasba emeltem. Mindenkinek elállt a lélegzete és kérdő tekintetük, hitetlenkedővé, és csodálkozóvá vált. Én elégedetten mosolyogtam a reakcióra.
- Ez a lánc itt, Dong Young-bae, a Gangseol vezérének lánca. Úgy tudom, nagy becsben tartjátok. Tesi órán, az öltözőben jutottam hozzá, míg ő zuhanyzott. Természetesen nem vett észre. Bizonyítéknak hoztam el nektek, hogy tudjátok, megbízhattok bennem, és hűséges vagyok a Xian-hoz, a tomboló tűzvész uraihoz, és ezennel fogadom, hogy veletek leszek, mikor a lángok, végleg megolvasztják, a hóvihar jeges birodalmát. - mondtam, a végét már kiabálva, kezemet a magasba emeltem a lánccal együtt. Beszédemet hatalmas tapsvihar, és éltetű ujjongások követték. A láncot becsúsztattam Luhan tenyerébe, aki elégedetten és őszinte büszkeséggel nézett rám, nekem meg hirtelen, bűntudat árasztotta el a testemet, ám hamar elhessegettem ezt az érzést. Aznap este mindenki ünnepelt, és ivott, én pedig valahogy Luhan házában kötöttem ki. Felvezetett a szobájába. A helyiség kellemesen hatott, a falak halványkék színben tündököltek. A szobában három sima, és egy éjjeliszekrény volt, egy íróasztal, egy könyvespolc, és egy franciaágy. Lábam alatt bársonyos, világos színű padlószőnyeg volt. Luhan, amikor beértünk a szobába, bezárta maga mögött az ajtót, én pedig leültem az ágyra, míg ő töltött magunknak egy-egy pohár pezsgőt.
- Mire iszunk? - kérdezem mosolyogva. - A bandával már ünnepeltünk eleget.
- Igen de... - átnyújtotta az italt és leült mellém a megvetett ágyra. - Szerettem volna bocsánatot kérni, Őszintén szólva, én nem nagyon bíztam benned. Azt hittem, hogy Taeyang egy kutyája vagy, aki a mi körünkben akarja szétszórni a bolháit. De a maival bebizonyítottad, hogy ez nem így van, ezért... - felállt, és velem szembe helyezkedett el. - Nagyon, de nagyon sajnálom. - hajolt meg mélyen Luhan, én meg egyre rosszabbul éreztem magamat. Én voltam az áruló, és ő most minden büszkeségével felhagyva, a lehető legmélyebben hajolt meg előttem, és a megbocsájtásomat kérte... Ő kérte a megbocsájtásomat. Szörnyen pocsékul éreztem magam, és hirtelen, nem akartam végre hajtani a tervet, csak messzire eltűnni, magam mögött hagyva ezt a tébolyt. Hiszen Luhan nem ártott nekem. Ekkor, a vezető kiegyenesedett, és koccintott velem. Én halványan elmosolyodtam, és próbáltam kerülni a tekintetét, szemei helyett az italban csillogó buborékokat vizslattam, majd egy hajtásra megittam a pohár tartalmát. Luhan kivette a kezemből, és a sajátjával együtt lerakta őket az éjjeli szekrényre. Következő pillanatban arra eszméltem, hogy ajkai az enyémre tapadtak, és párnái gyengéden simultak enyéimhez. Megborzongtam, a testemben hirtelen szétáradó jó érzéstől. Valószínűleg a pia is besegített a dologba, hiszen én lehunytam a szemeimet és készségesen csókoltam vissza. Szájával alsó ajkamat szívogatta, gyengéden, és érzékien, majd megéreztem, ahogy nyelvével végig nyal rajta. Rögtön vettem a lapot, és izmát a számba engedtem, hogy aztán ott az enyémmel vívjon érzéki harcot. Hihetetlen jó érzés volt, ahogy nyelvével bebarangolta szám minden egyes szegletét. Luhan, eldöntött az ágyon és fölém mászott, meg nem szakítva a csókot. Én átkaroltam a nyakát, beletúrtam a hajába, és közelebb húztam magamhoz. Ekkor, ő véget vetett csókunknak, és szájával végignyalt állam vonalán, egészen a fültövemig, ott gyengéden beleharapott a fülcimpámba, ezzel egy nyögést kicsalva belőlem. Éreztem, hogy gatyám egyre szűkösebbé válik, és a vágy eluralkodik rajtam. Luhan újra visszatért ajkamhoz, miközben egyik kezével a pólóm alá nyúlt, és végigsimított felsőtestemen, ezzel még egy sóhajt kicsalva belőlem. Megint megszakította a csókot. Lekapta magáról a pólóját, és engem is megszabadított a fölösleges ruhadarabtól. Ülő helyzetbe küzdötte magát, és az ölébe húzott. most rajtam volt a sor. Megcsókoltam, miközben tagomat az övéhez dörzsöltem, és a köztünk lévő anyag, hihetetlenül zavaróvá vált. Luhan felnyögött, én pedig felbátorodva, alsó ajkába haraptam. Ez volt neki a kegyelem döfés. Hirtelen eldöntött az ágyon, és hihetetlen gyorsasággal szabadított meg minket a maradék ruhadarabtól. Arcom piroslott, ahogy megláttam tökéletes testét, és meredező tagját. Sohasem gondoltam volna, hogy egy fiúval leszek együtt. Az meg csak hab volt a tortán, hogy rájöttem, hogy én is ádámkosztümben fekszem előtte az ágyon. De nem volt több időm ezen gyötrődni. Luhan ajkai szélsebesen csaptak le meztelen felsőtestemre. Nyelvével végignyalt kulcscsontomon, és mellkasomon, miközben egyik kezével tagomra markolt. Ezzel egy időben egyik bimbómra harapott, ezzel egy orbitális nyögést kiváltva. Még egy kicsit elidőzött mellkasomon, majd áttért hasamra, ahol belecsókolt köldökömbe. Mindeközben szüntelenül mozgatta kezét tagomon is, ez okból kifolyólag, nem bírtam abbahagyni a nyögdécselést. Ekkor abbahagyta a kényeztetésemet és hirtelen, két ujját a számba dugta. Meglepődtem a dologtól, de készségesen kezdtem szopogatni a két ujjat. Egy ideig élvezte a helyzetet, majd kivéve ujjait a számból, a fenekemhez tért át. A szívem nagyot dobbant, és testemet elöntötte a félelem, de tudtam, innen nincs visszaút. Még csak egyik ujjának a vége volt, bennem, de én fájdalmasan nyögtem fel, még a könnyem is kicsordult, testem megfeszült.
- Lazíts BaekHyun... - suttogta Luhan. Lehunytam a szemeimet, és nagy levegőt vettem. Elhatároztam magamban, hogy nem fogom elrontani Luhan kedvét. Ennyivel tartoztam neki. Éreztem, ahogy ujját egyre mélyebben süllyeszti el bennem, és a feszítő érzés, egyre erőteljesebbé vált. Fájt, kibaszottul fájt, de megpróbáltam nem törődni ezzel. Kezeimmel a lepedőt markoltam, könnyeim szüntelenül folytak végig az arcomon, mely eltorzult a fájdalomtól.
- Abba hagyjam? - kérdezte ekkor Luhan, én pedig megfeszültem.
- N... Nehogy abba merd hagyni! - nyögtem, és éreztem, hogy erre ő elmosolyodik.
Nagy nehezen szoktam hozzá mindkét ujjához, ám az igazi kihívást az jelentette, mikor tagját süllyesztette el bennem. Fölöttem térdelt, és engem csókolt, mikor én fájdalmasan nyögtem egyet. Hagyta, hogy kicsit szokjam, eközben figyelemelterelésként nyelvével kényeztetett. Amikor a légzésem - a körülményekhez képest - ismét normálissá vált, egy hirtelen mozdulattal teljesen belém hatolt, mire elállt a lélegzetem. Eddig is hihetetlenül fájt, bele se mertem gondolni, hogy esetleg nem a teljes méretével van bennem. Szám sarkában egy nyálcsík folyt lefelé, mely útközben keveredett könnyeimmel. Luhan lassan kezdett mozogni bennem, míg én fájdalmasan nyögdécseltem alatta.
- Olyan jó vagy Baek... Olyan jó benned. - suttogta a fülembe Luhan, miközben fokozatosan gyorsított a tempón, s a fájdalmat lassan, az élvezet váltotta fel. Alig negyed óra múlva, egyszerre értünk a csúcsra, és egy orbitális nyögés kíséretében egyszerre élveztünk el...
--------------------------------------------------------------------------
Nem feledkezhettem meg valódi feladatomról. Reggel volt, még alig pirkadt, de én már fent voltam, és a mellettem szuszogó Luhan arcát figyeltem. Fájdalommal töltött el, hogy soha többet nem láthatom így, hogy soha többé nem csókolhatom, hiszen áruló vagyok. Egy puszit nyomtam arcára, majd a füléhez hajoltam.
- Sajnálom. - suttogtam, majd csendben kikeltem mellőle, felkaptam a szobámban szétszórt ruháimat, majd kiszedtem Luhan nadrágjából a láncot és a gyűrűt. Belecsúsztattam őket a zsebembe, felálltam, ám ekkor hideg fémet éreztem a hátamhoz nyomódni, és egy kattanást hallottam. Ereimben megfagyott a vér. Lassan fordultam meg, és kikerekedett szemekkel néztem, a velem szemben álló Luhan-ra. Szemei csillogtak a visszatartott könnyektől, tekintetében a harag, a csalódottság, a gyűlölet és a fájdalom tükröződött. Kezében egy pisztolyt tartott, melyet mellkasomnak szegezett.
Elrontottam.
- Luhan én... - kezdtem volna, de nem tudtam mit mondani.
- BaekHyun... ezt nem fogod tudni megmagyarázni. A tettedre, nincsenek mentségek. Ezt te is tudod. Azzal is tisztában kell, hogy legyél, hogy mik ennek a következményei. - bólintottam. Hiszen figyelmeztettek már a legelején, hogyha bármit elrontok, az életemmel kell érte fizetnem. És valahogy ezt nem is bántam. Fájdalmat okoztam Luhan-nak, és kihasználtam nem csak őt, de a saját bandámat is elárultam.
Megszüntettem a köztünk lévő távolságot, kezemmel a fegyvert markoló kézfejére fogtam, hüvelykujjamat a ravaszra szorított mutatóujjára tettem, és a fegyvert a mellkasomhoz szorítottam.
Ekkor számmal lecsaptam ajkaira. Éreztem, hogy meglepődött, és hogy nem akart visszacsókolni, de egy pár pillanat múlva megadta magát, és ő is visszacsókolt, ám mikor kezdtünk volna bemelegedni, és éreztem, hogy el akarja engedni a fegyvert megszorítottam.
- Sajnálom. - suttogtam a csókba, és meghúztam a ravaszt. A fegyver hangos durranással sült el, és a golyó egyenesen a szívembe fúródott. Hörögve vettem a levegőt, nem tudtam rendesen lélegezni többé. Térdre estem volna de ő elkapott, és kikerekedett szemekkel nézett rám. Nem akartam ezt a fájdalmas tekintetet nézni. Csak a szép dolgokra akartam emlékezni. Lehunytam a szemeimet, és még egyszer felelevenítettem magamban az elmúlt 18 év emlékeit. Lassan a képek homályosodni kezdtek, és éreztem, hogy testemet apránként elhagyja az ereje. Az utolsó dolog amit éreztem, az a füstszag volt, mely a lövést követte.
A fegyver szaga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése