Változások az OS-hez képest: A szereplők húsz-huszonnyolc évesek, és ehhez mérten nem iskolások már. A két banda, pedig a város leghírhedtebb bűnszervezetei, akik drogkereskedelem, bérgyilkosság és efféle dolgokért felelősek. A tét pedig nem egy gyűrű, és a vele járó dominancia, hanem Luhan birtokában lévő kód, ami egy nagyon nagy vagyont rejtő széf nyitókódja. Nah és, hogy Luhan miért nem tulajdonította magának a pénzt? A válasz egyszerű, mert a széf kinyitásához szükség van még egy kulcsra is, ami történetesen pedig Taeyang-nál van.
Nos akkor jó olvasást édeseim! :D)
BaekHyun a Gangseol vezetőivel, és legfőbb vezérével ültek a székhelyüknél. Hétfő este volt, így normális esetben mindenki otthon ült volna. Normális esetben. Csakhogy a mai, nagyon nem volt normális eset, hisz Taeyang-ot annyira megviselte a dolog, hogy csak a fontosabb tagokat, a társvezetőket hívta össze, pontosabban Kevin-t, Kibum-ot, Zico-t, BamBam-et, Zelo-t, Yongguk-ot, Ren-t, JungKook-ot, G-Dragon-t, Jimin-t, és BaekHyun-t. A pókerasztal körül ültek, ki a hangfalakon, ki a foteleken és a garnitúrán közülük. BaekHyun az egyik hangfalon üldögélt, Ren és Jimin mellett. Taeyang idegesen járkált fel és alá. A pókerasztalra mindenféle fegyverek voltak kipakolva, többek között, pisztolyok, néhány kés, bicskák, sokkolók. Szokás volt, hogy efféle bizalmasabb beszélgetéseknél, a tagoknak minden fegyvert ki kellett pakolniuk, puszta elővigyázatosságból.
- Mi történt Taeyang? - tette fel a legelső kérdést Kevin, aki a garnitúra karfáján üldögélt.
- Az a szemétláda megint elbaszta a napomat... - válaszolta a vezér.
- Szemétláda? Mármint Luhan-ra gondolsz? - ráncolta a szemöldökét Kibum.
- Ki másra baszd meg?! - szólt vissza ingerülten Taeyang és belerúgott az asztalba.
- De... mi... - kezdte volna Ren, de Yongguk a szavába vágott.
- Taeyang ma reggel hat embert küldött Luhan után, aki állítása szerint két társával lelépett. Gyanítjuk ismét valami drogcsempészet van az ügyben. Ezzel csak az a gond, hogy az ügyfelük a mi ügyfeleink is.
- És kik voltak Luhan-nal? - kérdezte JungKook.
- Kris és JongHyun. - válaszolta Zico. - Én is benne voltam abban a hat emberben, hogy valaki bizalmasabb tag is legyen velük, aki információt szolgáltat. De azok a köcsögök számítottak ránk, és a helyszínre érve bekerítettek minket. A kis akciónak a végén, csak két ember ért vissza. Az egyikük lennék én.
- Tehát ha jól értem akkor a veszteségünk négy ember és a kibaszott ügyfeleink? - szólalt meg végül G-Dragon is.
- Az cumi, bakker. - horkant fel BamBam.
- Na és mik a további parancsaid főnök? - tette fel a végső kérdést Zelo, mire Taeyang végre nem szitkozódott, vagy rongált idegességében, hanem elmosolyodott.
- Nos uraim, hiába vannak túlerőben, hiába ők az előnyösebb fél perpillanat, ne feledkezzünk meg az ütőlapunkról sem! - mindenki kérdőn nézett egymásra, ezután pedig BaekHyun-ra, aki pontosan tudta, hogy ő az a bizonyos "ütőlap". Mindig is őt bízták meg a fontosabb feladatokkal, hiszen remek logikával rendelkezett. Luhan többnyire ismerte minden vezető arcát, ahogy Taeyang is a Xian vezetőit, ám BaekHyun-t senki sem látta még közülük, s ez nagy előnyt jelentett.
- Akkor most ismertetném veletek a tervet uraim... - folytatta mondandóját a maffiafővezér...
__________________________________________________
- Ideges vagy? - kérdezte Ren BaekHyun-t. Egy hotel éttermének a privát fülkéjében ültek. Mindketten elegáns öltönyben, és nyakkendőben, persze Ren szokásához híven elrejtett két pisztolyt és egy kést a zakójának belső részében, a biztonság kedvéért.
- Nem, ennél sokkal rosszabbakon mentem már keresztül Ren. - vonta meg a vállát BaekHyun, mire a másik felnevetett.
- Yah, ne is mondd! - ekkor elhúzódott a privát fülke ajtaja, és Luhan lépett be, egy magas srác, Kris kíséretében. A két vendég helyet foglaltak a helyükön, szemben a két Gangseol-os vezetővel. BaekHyun-t kirázta a hideg, mikor érezte, ahogy Luhan végigméri őt.
- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim?! Csak nem Ren? Rég láttuk egymást drága barátom. - mosolygott a Xian-os fővezér.
- Üzletelni jöttünk. - vett fel komoly arcot Ren, mire Luhan kíváncsi tekintettel nézett fel rá.
- Vagy úgy, ez máris jobban tetszik. Na és miféle "üzletet" szeretnél kötni?
- Ez a fiú itt mellettem Byun BaekHyun, huszonkét éves. Ő szeretné megkötni az üzletet.
- Oh, igen? Nos, hallgatlak Mr. Byun. - BaekHyun szíve a torkában dobogott. Nyel egyet, hogy le küzdje az egyre növekvő gombócot, majd felvette legmeggyőzőbb mosolyát, és úgy nézett Luhan-ra.
- Szükségem van, a múltkori incidenskor megszerzett drogra. - jelentette ki Baek.
- Tudod te, hogy annak milyen ára van? Az nem holmi kokain, kölyök. Az a drog az évszázad specialitása.
- Nem érdekel az ár, azt te szabod meg. Nos akkor van üzlet vagy nincs üzlet? Ne raboljuk feleslegesen egymás idejét. - folytatta BaekHyun, mire Luhan elvigyorodott, és hátradőlt a székén.
- Nem lenne jogotok tőlem bármit is kérni, azért a kis incidensért, amit a múltkor csináltatok. Ám kivételesen eltekintek a dologtól és megkötöm veletek az alkut, ám az ára... Te vagy, Byun BaekHyun. - BaekHyun-nak elállt a lélegzete. Segítségkérően nézett Ren-re, aki ugyanúgy azon törte a fejét, hogy hol lehet ebben a csapda.
- De hisz Baek... - kezdte volna az érvelést Ren, de Luhan a szavába vágott.
- Nagyon jól tudom, hogy Mr. Byun nektek dolgozik, és ezért elég necces lenne ez az üzlet számomra. Azonban vannak feltételeim is. BaekHyun-nak hűséget kell fogadnia nekem, természetesen iratokkal alátámasztva. Azonban ha azok közül bármelyiket is megszegi, őt megöljük, és nektek pedig kötelességetek átadni a kulcsot. Így rendben vagyunk? - Ren végiggondolta a lehetőségeiket. Kellett, hogy legyen valami rizikó ebben a dologban. Ez Luhan oldaláról túl meggondolatlan lenne. De a terv az volt, hogy a Xian fővezére bármilyen árat is szab, azt ők megadják a drogért cserébe. Igaz, azzal nem számoltak, hogy pont BaekHyun lesz a fizetség. Ám nem tehettek mást. Luhan elmosolyodott, és intett Kris-nek, hogy vegye elő a szerződést, mintha már a kezdetektől fogva tudták volna, hogy üzletet fognak kötni. Ren átfutotta a szerződést, majd aláírta, és átnyújtotta BaekHyun-nak is, hogy ő is megtehesse ugyanezt.
Ezután Luhan a magasba emelte a poharát, melyben vörösbor volt, amit idő közben rendelt.
- Nos uraim, igyunk a frissen megkötött üzletünkre! - mosolygott.
____________________________________________________________
BaekHyun POV.
Nem tudom mi tévő lehettem volna. Egy szállodalakosztály ágyán ültem, míg Luhan éppen zuhanyzott. Nem bízott meg bennem, ezért vele kellett egy szobába aludnom. Nem volt nálam fegyver, a telefonomat megsemmisítették, így teljesen magamra voltam utalva. Mégis, megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a most kialakult helyzetből. Talán kiszedhetek Luhan-ból fontosabb információkat is, amit valahogy eljuttathatok Taeyang-hoz. Nem volt más lehetőségem. Bassza meg. Totálisan zsákutcába kerültünk.
Luhan haját törölgetve, pizsamanadrágba lépett be a szobába.
- Azért azt elmondanád, hogy miért pont én vagyok a fizetség? - tettem fel a kérdést végre, ami már nem hagyott nyugodni.
- Tudod nagyon kis naiv vezetőtök van. Azt hitte nem tudom, mi volt az eredeti tervetek. Azt hitte, ő mozgatja a bábukat, de arra nem jött már rá, hogy ő is csak egy bábú, és én vagyok a bábmester.
- Információkat akarsz belőlem kiszedni? Mert akkor nem akarom elrontani a hangulatodat, de még az életem árán sem mondok semmit. - Luhan felnevetett, ahogy leült mellém az ágyra és megpöckölte a homlokomat.
- Nagyon butuska vagy, ha azt hiszed, ilyen amatőr ötletekkel rukkolok elő.
- Akkor mégis mire kellek?
- Mert megtetszettél. Voltak, amikor titokzatos módon, különböző adatok tűntek el, illetve pénz, vagy titokzatos módon haltak meg embereim. Ám a tettest soha sem tudtuk megtalálni. Tudtam, hogy a vezetők között, van egy olyan személy, akinek egészen ez idáig rejtve maradt az arca... ezidáig. - rossz előérzett fogott el, ahogy a szavait hallgattam. - Tudtam, hogy Taeyang csak vezetőket küldene üzletelni, és úgy gondolta, hogyha van egy olyan embere, akinek nem ismerjük az arcát, arról nem tudhatjuk, hogy kicsoda, kinek dolgozik, vagy hogy mennyire bizalmas. Eddig tökéletes is lenne a terve, ám arra az apróságra nem gondolt, hogy nekünk feltűnhetett már, hogy van egy ilyen embere, és azzal, hogy őt belevetette a mély vízbe, azzal saját magát is belerántotta, hiszen azzal nem számolt, hogy esetleg a hal amit meg akar fogni, sokkal nagyobb a kelleténél. Épp ezért BaekHyun, gratulálok neked. Eddig nagyon jól kijátszottál minket, hogy ne tudjuk meg ki is vagy. Fura, hogy pont a vezéred leplezett le nem igaz? Most viszont aludjunk, mert reggel indulunk vissza! - mondta, azzal lekapcsolta az egyetlen lámpát ami égett. Akkor tűnt csak fel, hogy franciaágy van, és történetesen együtt kell aludnom legelvetemültebb ellenségemmel, de mégis, most ez tűnt a legkisebb problémának. Háttal feküdtem neki, és éreztem, ahogy átkarol. Ha nem sokkolódtam volna le, talán inkább a földön aludnék ilyen helyzetben. De így csak a sötét szobát bámultam, és egyre csak az járt a fejemben, hogy ez az ember, többet tud mint amennyit képzeltünk volna. Mindent tud. Értesítenem kellene a többieket, de erre nem volt lehetőségem.
Luhan sakkban tartott minket, és ki tudja, miket tervez ezek után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése