A szívem kihagyott egy ütemet, amikor a nappaliban állva megláttam egy vadidegen férfit. Magas volt, szép arcú, kedves mosolyú. Ha akartam se tudtam volna elszakítani róla a tekintetemet.
Éppen anyukámmal beszélgettek valamiről, amit én nem hallhattam. Amikor anya észrevette, hogy a nappali bejárata előtt őket figyelem, kissé elpirult, majd szélesen elmosolyodott.
- Áh, Henry drágám! Be szeretnélek mutatni valakinek. - erre a mondatra a helyes idegen is rám kapta a tekintetét, egy pillanatig nagyon meglepettnek tűnt, de aztán elmosolyodott. Halványan én is viszonyoztam a gesztust, majd anyukámhoz léptem.
- Ő kicsoda? - kérdeztem kíváncsian. Nem hinném, hogy valami távoli rokon, vagy ilyesmi lenne, anyukám nem nagyon tartotta a családdal a kapcsolatot. Láttam is rajta, hogy egy kicsit zavarba jött, ám a férfi, biztatóan rámosolygott.
- Rajta TaeYeon, mondd el neki! - mondta, mire anyukám halkan felsóhajtott.
- Henry drágám... - anya megfogta a férfi kezét, és egy másodpercig a szemébe nézett, majd vissza rám. - Ő itt Byun BaekHyun. A vőlegényem. - nem tagadhattam meglepettségemet. Szemeim kikerekedtek, ajkaim kissé szétnyíltak. Anyu, látva a reakciómat, kissé zavarba jött, és elengedte BaekHyun kezét, majd leült a kanapéra. BaekHyun követte a példáját és leült anyu mellé, ujjaikat szorosan összefűzte. Kellett pár pillanat mire magamhoz tértem kábulatomból, majd némán leültem velük szembe, a fotelbe.
- Izé.. lehetne pár kérdésem? - kérdeztem zavartan.
- Persze. - mosolygott anyu megkönnyebbülten, látva, hogy jobban sült el a dolog mint várta.
- Izé... Hány éves vagy? Úgy értem... - éreztem, hogy egyre jobban elpirulok. Tekintetem lesütöttem. Nem tudtam, hogy tegezhetem e BaekHyun-t. - Ön... - Hallottam ahogy BaekHyun halkan felkuncog.
- Henry, hidd el nincs köztünk akkora korkülönbség mint hiszed, nyugodtan tegezhetsz. - mondta kedvesen, ami kissé felbátorított, és a szemeibe néztem. - Egyébként huszonkilenc éves vagyok. - fejezte be. Mi tagadás, eléggé meglepődtem. Anyukám már harminchét éves volt, bár igaz ami igaz, nem látszott meg rajta a kor. De akkor is... egy ilyen fiatal férfivel tervezi összekötni az életét? Ez több volt mint bizarr.
- És... hogy ismerkedtetek meg? - faggatóztam tovább.
- Baek az egyik cégnek dolgozik, akikkel éppen üzletet kötünk. Egy vacsorán találkoztunk. - válaszolt anya. Sok volt ez így egyszerre. Ezek után ezt a férfit apunak kellene szólítanom? És mégis hogyan? Tizenhárom év volt közöttünk, nem lennék képes rá. Anyunak hirtelen eszébe jutott valami, és gyorsan felpattant.
- Ne haragudjatok, de el kell ugranom egy pár órára. Jaj basszus, teljesen kiment a fejemből.. Addig ismerkedjetek! - vetett ránk egy gyors mosolyt, majd villámgyorsan felkapta a kabátját, az iratait, és már el is tűnt, kettesben hagyva minket.
- BaekHyun... esetleg kérdezhetek valami fontosat? Kérlek ne vedd tolakodásnak!
- Persze, mondd nyugodtan.
- Téged nem zavar, hogy egy nálad... sokkal idősebb nőbe vagy szerelmes? - kérdésemre egy pillanatra megfeszült, majd egy bájos, ám kifejezetten hátborzongató mosolyt vetett rám.
- Valójában... Én tényleg kedvelem TaeYeon-t, de nem úgy ahogy te gondolod... nem vagyok belé szerelmes. Csak a cég jövője miatt veszem őt el. De természetesen hűséges leszek hozzá, és rendes férje leszek. Viszont Henry, kérlek ez maradjon köztünk! - bólintottam. Tudtam, hogy nem helyes, de valamiért megkönnyebbültem. Csak figyeltem az arcát, a hibátlan bőrét, elegáns öltözetét, majd tekintetem találkozott az övével, és észre vettem, hogy ő is engem fürkész. Elpirultam, és elkaptam a tekintetemet. Furcsa érzés volt a gyomromban, és a szívem is gyorsabban vert, mintha szét akarná zúzni a bordáimat.
- És te hány éves vagy Henry? Tizennyolc? Esetleg tizenkilenc? - meglepődve kaptam rá a tekintetemet. Anyu nem is említette volna, hogy van egy fia? Ez kifejezetten elszomorított.
- Tizenhat. - motyogtam, kerülve Baek fürkésző tekintetét. Éreztem, hogy meglepődött.
- Komolyan? Hmm... Többnek néztelek... - megköszörülte a torkát, majd kicsivel később folytatta. - Na és van már barátnőd? - mosolyodott el, mire én megráztam a fejemet. - Értem... - mondta, majd felállt, és oda lépett elém. Kérdőn néztem rá, de mire észbe kaphattam volna, szája az enyémre tapadt, és alsó ajakamat kezdte szívogatni. Kellemes bizsergés futott végig, a gerincemen, és jóleső érzést hagyott maga után, ami... eléggé megijesztett. Tiltakozva toltam el magamtól, majd haragosan néztem szemeibe, melyek vidáman csillogtak. Látszólag jól szórakozott rajtam, ami még jobban bosszantott.
- Sajnálom Henry de olyan... aranyos voltál, ahogy zavarba jöttél. - mondta, de hangján semmi féle megbánás nem tükröződött. - Ígérem, többet nem fordul elő.
------------------Pár Héttel Később -------------------
Hamar rá kellett jönnöm, hogy Byun BaekHyun egy hazug ember. Míg minden áldott napon arra kellett hazaérnem, hogy ők anyámmal kéjelegnek, ő minden adandó alkalmat megragadott, hogy kihasználjon engem. Bár megcsókolni azóta se csókolt meg, viszont amikor anyu nem látta rácsapott a fenekemre, átkarolta a derekamat, hátulról átölelt, sőt, amikor egyszer-kétszer ketten maradtunk otthon és filmet néztünk, az ölébe húzott. Bár ilyenkor mérgesen néztem rá, vagy epés megjegyzéseket tettem rá, de sosem tiltakoztam igazán. Hamarosan hozzánk költözött, így mindennapossá vált, hogy látom őt. Egyedül az bosszantott, amikor anyukámat csókolta, ölelte, vagy szerelmes szavakat suttogott a fülébe. Ezt a kialakuló haragot BaekHyun felé, annak tudtam be, hogy nem akarom, hogy összetörje anyukám szívét, ám mélyen éreztem, hogy valójában mérhetetlenül féltékeny vagyok, de mégis az idegesített a legjobban, hogy ezt Baek is pontosan tudta, és kifejezetten élvezte is a helyzetet.
Ma is csak ő volt otthon, amikor hazaértem. Mostanában anyu egyre többet dolgozott, így megszoktam, hogy BaekHyun vár odahaza.
- Megjöttem. - dobtam le a cipőimet az előszobában, és már indultam is volna a szobámba, amikor valaki hátulról átkarolta a derekamat, és állát a vállamra támasztottam.
- Üdv itthon! - suttogta. Nyakamon éreztem, ahogy veszi a levegőt. Kellemesen kirázott tőle a hideg, és jó érzés fogott el, de nem akartam, hogy ezt megtudja.
- Eressz el te mocskos pedofil perverz! - mondtam az őt illető szavakat, ám hangomon semmilyen igazi harag nem tükröződött. Ám ő nagy meglepetésemre eleget tett nem valós kérésemnek, és eleresztett. Kérdőn néztem rá. Arca meggyötörtnek tűnt.
- Mi a... baj? - kérdeztem tétovázva. Talán jobb lett volna, ha nem tudom meg a válaszát.
- Anyukádat pár hónapra áthelyezték Brazíliába. Ma reggel utazott el.
- El sem búcsúzott? - kérdeztem hitetlenkedve. Nagyon fájt, hogy anya csak így szó nélkül itt hagyott. Baek megrázta a fejét.
- Csak annyit mondott, hogy vigyázzak rád addig, viszont van egy kis gond Henry, amit nem mondtam el se neked, se anyukádnak. Szépen megkérlek, ne nézz se hülyének, és ne is ijedj meg rendben?
- Ez attól függ mi az a dolog amit nem mondtál el nekem... - erre a mondatra BaekHyun erőtlenül felnevetett, majd komolyan rám nézett.
- Henry, nem maradhatunk itt.
- De... miért nem?
- Azt most nagyon hosszú lenne elmagyaráznom. - szemei megcsillantak az előszoba halovány fényében. - Egyenlőre elég annyit tudnod, hogy én... egy démon vagyok.
Ettől a pillanattól kezdve új ember lettem. Észre se vettem, de már talán soha nem lehettem volna ugyanaz a Henry aki eddig is voltam, ugyanis valami... eltört bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése